17 éves fiú története

Szeretném megosztani a történetem -e témával kapcsolatban hátha valakinek segítséget nyújt.

Sportos,minden káros szokástól,szenvedélytől mentes életet éltem,vigyáztam az étkezésre.

17 éves koromban egyik áprilisi napon a bal szememen megjelentek bizonyos üvegtesti homályok. Kezdetben azt hittem valami hajszál. Pár héttel később már a jobb szememen is feltűntek.

Ezek után nyáron volt egy erős szívritmuszavarom.Ezek először 9 éves koromban jelentkeztek, de a kardiológián azt mondták majd elnövöm.

Valamint voltak még érdekes tüneteim pl.:évek óta brutális mértékben meg voltak duzzadva a nyirokcsomóim.

Amit a gyerekorvos mondott sosem felejtem el :"ilyet még a praxisom alatt nem láttam ".

Lényeg a lényeg, 17 éves koromban a ritmuszavar hatására csúcsosodott ki minden addigi problémám, mely után egyik pillanatról a másikra jelentős zuhanás kezdődött az életemben.

És akkor most egy-két személyesebb hangvételű gondoltat.Bár fizikailag sem voltam jól, a megpróbáltatás az bizony lelki szinten is érződött.Sosem felejtem el ,épp edzettem kint, és bár semmi okom sem volt rá, egyik pillanatról a másikra valami elképesztő pánik lett úrrá rajtam. Mivel sosem tapasztaltam ilyet,sőt pont én voltam az ,aki az ilyen lelki betegségekre azt mondta ,hogy "akaratgyengeség", nagyon megijedtem.

Szóval teltek a hónapok,természetesen számtalan orvost felkerestem a tüneteimmel, érdemi választ és kezelést nem kaptam.

Közben észrevettem magamon , hogy a memóriám nem úgy funkcionál ahogy azt eddig tette. Kezdtem elfelejteni dolgokat egyre többször. Ez egyáltalán nem volt rám jellemző.

Eközben természetesen az élet folyt...

A kitűzött céljaimat karrier szinten nem tudtam teljesíteni ,mert fizikailag és lelkileg nem voltam rá alkalmas.

Elképesztő önmarcangolásba kezdtem. A környezetem is észrevette ,hogy megváltoztam. Persze próbáltak segíteni. Én viszont szégyelltem magam, hogy nem tudok úrrá lenni a saját életem felett, és magam sem értettem mi ez az egész. Valamint ahogy lehetett próbáltam nem mutatni a külvilág felé. Persze ez az idő előrehaladtával csaknem lehetetlenné vált.

Lelkileg stresszeltem és szorongtam és ezek ellen küzdöttem, ez hatalmas belső feszültséggel járt. Közben az egész testemben elkezdődött az ideg-izom rángás ez aztán 0-24 -ben a maradék energiámat is elszívta. Betegnek éreztem magam, egy szennyezett testnek.

Addigra már dolgoztam, ott voltam 20 évesen ...a velem egykorúak élték az életük, nekem meg fogalmam sem volt egyáltalán miért vagyok ezen a Földön. Természetesen drasztikusan lefogytam és célok nélkül éltem egyik napról a másikra mint egy zombi, és ebben semmi költői túlzás nincs. Voltak időszakok amikor úgy feküdtem le aludni,hogy jó lenne föl sem kelni.

Ez nagy érvágás volt az egykoron erőtől és önbizalomtól szétdurranó önmagamhoz képest.

Életem korai szakaszában voltak gondjaim a kullancsokkal. Egy fórumon olvastam egyszer, hogy az üvegtesti homály hátterében is állhat ezen élőlény.

Aztán már 22 éves voltam mikor hallottam egy Kullancs specialistáról ,szóval felvettem vele a kapcsolatot és elmentem hozzá. Elkezdtem beszélni neki a tüneteimről és meglepő módon csak bólogatott, sőt egy idő után már ő sorolta és én kezdtem neki bólogatni.

Jelentős infókat tudtam meg.Ami nagyon fontos volt , hogy végre kaptam egy képet erről az egészről, végre tudtam, hogy honnan -hova tartok. Kaptam reményt és célt. Elkezdtem célzottan a lyme betegek életét olvasni ,és elképesztő párhuzamokat fedeztem fel az ő életük és az enyém között.

A fent említett orvos tanácsára elkezdtem szedni az általa javasolt készítményeket. Meglepődtem amikor a hatásukra elképesztő ízületi fájdalom kezdődött test szerte, ugyanakkor tudtam , hogy ez jó jel (Herxheimer effektus).Folyton jártam konzultációra és mindig másfajta vitaminokat kaptam. Ennek hatására test szerte más -más tüneteim voltak pl.: volt mikor a fejem majdnem széthasadt a fájdalomtól.

Viszont a közérzetem ennek hatására kezdett jobb lenni. Lassan elkezdtem visszatérni az edzésekhez és lassan ..kezdett visszatérni az önmagamba vetett hitem. Lassan..lassan éreztem hogy hónapról hónapra több az energiám és lassan elindultam egy pozitív változáson. Ennek hatására az élet több területén is sikerült végre elérni amit szerettem volna.

Most 25 évesen 8 év után először érzem azt,hogy "sínen" vagyok. Viszont ez a sínen vagyok kifejezés nem azt takarja, hogy minden tökéletes,sőt azt sem takarja ,hogy célba értem. Ez azt hivatott szemléltetni, hogy a közel 10 éves negatív spirálból sikerült újra felállni elsősorban lelkileg és aztán kezdtem/kezdem érezni , hogy fizikailag is egyre jobban vagyok.

Szóval ez az út amire senki sem önszántából lép nem egyszerű...igen ez fel tud őrölni mind fizikailag és mind lelkileg és igen pokollá tudja tenni az egész életed..és igen a másik embernek fogalma nincs ,hogy mit élsz át.

De ebből a mocsárból igenis vezet kiút,ebből ki lehet jönni és ezt le lehet győzni. Kelleni fog hozzá a hit, hogy ha valahol elutasítanak vagy elutasítottak, te önmagadért tovább küzdj. Kelleni fog a szakértelem -aki az én esetemben a Doktor Úr ,hiszen neki köszönhetem ,hogy a javulás útján elindulhattam- az érdemi javulás ezután fog bekövetkezni. Ezek után már csak egy óriási elhatározásra van szükség:Bármi történik én meggyógyulok!