Bemutatkozás
és történetem

Üdvözlöm, Dr.Kolbenheyer Erik belgyógyász-, gasztroenterológus-, családorvos-, foglalkozás egészségügyi szakorvos, a hagyományos kínai orvoslás ( HKO ) doktora vagyok.

A honlap célja, hogy az adott információk segítségével akár saját Magán, vagy Szerettén tudjon majd segíteni a Tisztelt Látogató!

Az alábbi leírásban azt a reményt szeretném bemutatni, hogy van esély a gyógyulásra, és ki lehet keveredni ebből a pokoljárásból!

Az én történetem megbetegedett orvosként:

1997. tavaszán ( 32 évesen) egy rövid erdei séta másnapján észleltem, hogy kullancs csípett meg,de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki( bőrtünetem sem akkor, sem később nem lett). 6 héttel később heves bal oldali karfájdalmam alakult ki, mely nem szűnt meg fájdalomcsillapítókra, ez kb 3-4 óráig tartott. A fájdalom lecsengett, de a karom „nehéz” maradt és fáradékony. Pár nap múlva hasonló fájdalom jelentkezett a bal alsó végtagban, és a fentiekhez hasonló módon zajlott le a történet. Azt hittem most már vége van. A következő tünetek a mindennapos, heves fejfájás, hátfájás lett, majd súlyos alvászavar, alvási bénulás alakult ki rémálmok mellett. Olyan fáradékony lettem, hogy nem tudtam egy emeletet felmenni a lépcsőn( előtte rendszeresen sportoltam).

Rémületemre pár hét múlva azt vettem észre, hogy nem tudom a kollégáim nevét, eltévedtem a városomban, nem értettem amit olvasok ( pedig előtte 1 könyv/ hét volt az átlag).

A fájdalmak állandósultak, migráltak, hol itt zsibbadt, hol ott.
A következő fázis az volt, hogy a folyosón és a lépcsőn rendszeresen elbotlottam,nem értettem, hogy mi történik. Pár hét kellett hozzá, amíg rájöttem, hogy a bal oldali lábfej emelést irányító ideg ( n. peroneus ) részleges bénulása miatt esek-kelek.

Ez már így nagyon sok volt, nagyon megviselte a lelkemet, ami amúgy is tépázott volt a központi idegrendszeri tünetek miatt.

A bal oldali karom és alsó végtagom izomzatai szinte teljesen elsorvadtak, test szerte izomrángásaim lettek. Orvosként próbáltam megérteni, hogy mi történik velem, és végül egy amerikai szakkönyv segítségével arra a következtetésre jutottam, hogy a kullancs okozta csípés kapcsán Lyme-kórral fertőződhettem meg ( bele kell gondolni, hogy milyen ismeretanyag volt akkor a világban ezen betegség kapcsán, a betárcsázós internet korában). Az elvégzett ELISA tesztek 3x ismételve teljesen negatívak voltak Lyme kór irányába.

Vizsgálatok követték egymást

Koponya, nyaki, háti MR vizsgálat, kardiológia, ideggyógyászat, lumbálpunkció, ENG, EMG,gyomortükrözés, vastagbéltükrözés, sorolhatnám. Érdemben senki nem talált semmit, a szerológiai vizsgálatok negatívak voltak. A kórházi kivizsgálást követően választhattam, hogy elfogadom, hogy tényleg “meghülyültem”, vagy küzdök tovább. A fájdalmak nem sok választást adtak, küzdenem kellett, mert azokkal nagyon nehéz volt együtt élni.

Az akkori amerikai ajánlások alapján végül kaptam iv. ceftriaxont, és megtörtént a csoda, szinte napok alatt megszűnt minden fájdalmam. Az örömöm nem tartott sokáig, mert a kezelés után kb. 2 hét hét múlva minden újra kezdődött előröl ( akkor még nem volt ismert számomra a Borrelia kórokozó kapcsán a CWD forma és a vegetatív forma, illetve a biofilm fogalma, így én sem értettem, hogy miért nem gyógyulok.

Nem ragozom ezt a részt, sokféle antibiotikummal próbálkoztam több-kevesebb sikerrel és rengeteg, rosszabbnál rosszabb mellékhatást éltem meg.

El kellett fogadnom, hogy csak antibiotikummal nem fogok meggyógyulni, és lehet, hogy tényleg nem is az a bajom, amit hittem-gondoltam?!

Végül a Lyme-kór gyanúja kapcsán a Western Blot vizsgálatom pozitív lett ( előtte a többször elvégzett ELISA tesztem mindig negatív volt, a WB csak akkor kezdett elterjedni Lyme kapcsán). Azt éreztem, hogy megnyertem a lottó ötöst, tényleg az a bajom, amit gondoltam. Lelkileg kissé megerősödtem és újra felvettem a harcot ( persze közben elrepült már 3 év).

Megfigyeltem, hogy a meleg jót tesz az állapotomnak, csökkennek a fájdalmak, ezért hát elkezdtem rendszeresen szaunázni. Éreztem, hogy ez segít. Felbátorodtam, gondoltam megpróbálok sportolni. Nagy teljesítménnyel indítottam, 10 m-t tudtam futni nagy fájdalmak és légszomj árán. Hajtott az az erő, hogy ilyen fiatalon még nem nyomorodhatok meg,és minden nap 1-2 m-rel többet futottam, majd eljutottam a 8-10 km-ig. Az általános állapotom nagyon sokat javult, visszatértem az élők sorába, de a kedélyállapotom nem javult, a fájdalmaim nem szűntek meg. Elrepült újabb 5 év ( összesen már 8 év) és találkoztam egy kínai doktornővel, aki akupunktúrás kezeléssel megadta számomra azt a csodát, hogy 8 éves fájdalom szindróma után, 20x kezelést követően szinte panaszmentessé váltam. A „szinte” szónak fontos jelentősége van, mert a hasonlítás a krónikus állapothoz történt, nem egy egészséges ember állapotához.

A sport és a szauna, valamint az „ Élet” egyéb segítségével tudtam élni tovább az életet (következő 8 évet) amíg egy fertőzéses hasmenést követően a korábban felsorolt rémálom kezdődött előröl! Most legalább már tudtam, hogy mivel állok szemben, és már nagyobb magabiztossággal álltam neki a küzdelemnek. Ezen csaták során, hogy a “saját bőrömet mentsem”, nagyon sok tapasztalást, megfigyelést tettem, és kínomban sok minden újat tanultam, éltem meg (gyógynövények, akupunktúra, homeopatia, HBOT, Rife terápia, stb.).

Jelenleg (2024) küzdősportot űzök, utazok, szeretek és próbálok segíteni!

Túl lehet élni, csak meg kell találni azokat a kapaszkodókat és embereket, akiknek a segítségével ezt végig lehet csinálni!

Kitartást kívánok Mindenkinek!